2012. február 1., szerda

Valentin nap

Ha már február, akkor Valentin-nap és farsang. De haladjunk szépen sorrendben.
Habár nekem egy kezem is sok lenne, ha meg kellene számolnom, hogy hányszor kaptam vmi ajándékot Valentin napra, de azért én készítettem már.
Úgy gondolom, stílusos, ha elsőként az első ilyen típusú "alkotásommal" kezdem:
Íme, egy múlt századi képeslap :)
Elkészítése nem túl bonyi, nem kell hozzá más, mint egy képeslap nagyságú műszaki rajzlap, vagy igény szerinti színű kartonpapír, egy fotó, meg hímzőfonal-maradékok. Jaaa, és ragasztó. Meg azért egy icipici kézügyesség sem árt.
Először meg kell tervezni a képet. Ha megvan, mit akarunk rátenni, halványan előrajzoljuk. Nem biztos, hogy feltétlenül az lesz a vége, amit előszörre megterveztünk, ezért fontos, hogy TÉNYLEG halványak legyenek azok a vonalak. Nekem legalábbis készítés közben mindig újabb és újabb ötleteim támadnak...
Szóval, ha már van egy vázlat, jöhet a ragasztó. Első a fénykép, ehhez igazodik minden. Tkp. már a rajzolás során el kell helyezni... Nem baj, ha arányaiban nem stimmel a testhez, így egy kicsit olyan karikatúra-hatású. Szvsz a valentin napot amúgy is poénra kell egy kicsit venni. A fonal-formákat én először mindig a kontúrokkal kezdem, és a képen balról jobbra haladok. Az ok nagyon egyszerű: ha a kontúrral kezdem, a végső forma adott, abból már lesz valami :) Ha belülről kezdem, a legjobb szándék mellett is könnyű elcsúszni. Balról jobbra pedig azért, mert a ragasztózott területbe így kevesebbszer könyökölök bele. Tévedés ne essék, a belekönyöklés az tuti, csak a mennyiség minimalizálásáért folyik a küzdelem!
Jut eszembe, balkezeseknél fordított az irány!!!!
Kétbalkezeseknek a megérzésükre bízom, hogy merről merre haladjanak :)
Szóval haladunk szépen a megfelelő irányban, a megfelelő színű fonallal. Ha nem akarunk a fülünkig ragasztósak lenni, van egy nagyon jó kis célszerszám a dolgunk megkönnyítésére, ez a fogpiszkáló. A hegyes végével nagyon jól helyre lehet igazítani azokat a ... fonalakat. Esetleg ha vki nagyobb személyes teret igényel, minél messzebb a ragasztótól, az nyugodtan használhat kihegyezett hurkapálcát, hegyezésben járatlanok pedig saslikpálcát.
Egyszer azonban minden jónak vége szakad (meg a rossznak is), végzünk a ragasztós fonalakkal. (A végére már talán úgy érezzük, hogy ezzel örökre végeztünk, soha többet, de ez az érzés a megfelelő idő elteltével elmúlik!)
Ekkor már csak egy dolgunk van: a feliratozás. És már készen is vagyunk! Egyedi, személyes, remélhetőleg kicsit vicces is az ajándékunk.

+5let:
- Ha vkinek nincs kedve/ideje a fonalakkal bajlódni, rajzolhat egyszerűen filtollal/ceruzával is képet, a fénykép(ek), vagy egy-egy vicces-ötletes forma feldobhatja.
- Akinek időközben fogy el a fonala, vagy türelme, az csinálja vegyesen, én pl. az ibolyák belsejét színeztem ki ahelyett, hogy kitöltöttem volna fonallal.
- Lehet akár kollázst is készíteni, mondjuk újságokból kivágott formákkal. Erre nagyon jól megfelel az a töménytelen hirdetési újság, amikkel mostanában tömik tele a postaládákat, de ha nem találunk megfelelőt, lehet az interneten vadászni, és onnan kinyomtatni. Nagyon jól nézhet ki egy fekete-fehérben kinyomtatott kép is kiszínezve.
- 1997 óta sokat fejlődött a tudománnyal együtt a kézműves eszközök tára is: használjuk bátran pl. a formalyukasztót (ez a kézügyességet is jól pótolja), vagy a csillámokat, de papírból is van már a műszaki rajzlapon kívül rengeteg féle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése