2012. szeptember 4., kedd

Első szülinapi torta

Szeptember elsején a legkisebb is egy éves lett.

A legjobban a tortán izgultam. A két nagyobb lánynál az első szülinapi tortasütésem katasztrófa lett. Iszonyat ronda lett a végeredmény mindkét esetben :( Nagy elkeseredésemre. Elég jó sütiket tudtam akkoriban készíteni, így nem volt a dologra más magyarázatom, mint hogy túl jót akartam. De ami félresikerülhet egy sütinél, az nálam félresikerült: a tészta ferdére dagadt (de jó pár centi különbséggel ám), a krém egyszer csomós lett, egyszer folyós.
Ilyen előzményekkel indultam neki....

Nálunk az a szokás, hogy az első tortát a gyerek elé tesszük, csináljon vele amit akar. Utána pedig jöhet az özönvíz, mert hát tuti fürdés a vége a kreatívkodásnak :)
Ezúttal úgy döntöttem: muffint sütök. Az pont akkora, amekkorával egy egyéves elbír. Persze nagyobb élvezet egy nagy tortába belemászni könyékig, de nem akartam egy egészen nagy tortát elcseszni....

Ezúttal már az is bonyolította a dolgomat, hogy a legnagyobb lány lisztérzékeny, illetve mindkét másik gyereknél a tojásallergia is belejátszik. (Ugyanabból a tésztából készítettem egy nagyobb sütit is, a többieknek.)
Végül a következő lett:
Tészta készült "Mester" piskótaporból (lisztmentes keverék), tojásporral.
Ezzel félig töltöttem a muffin-formát.
Mivel a legkisebb lány meg van veszve az őszibarackért, ezért a tetejére őszibarack-gerezdek kerültek.
Sütőbe betettem, majd amikor a tészta már majdnem megsült és a gerezdek a képen látható módon szétnyíltak, ihletem támadt: egy kocka csokit tettem a tetejére, gondoltam, ez majd szépen lefolyik rajta, és visszatoltam a sütőbe. Azonban ember tervez, sütő végez: nem folyt a csoki sehová. Kiszedtem hát, mikor a tészta megsült, és újabb ihletem támadt: a megolvadt csokit fogpiszkálóval szépen szétkentem a barack-gerezdek közé.
Ezután már csak egy kis cukor-szórással kidíszítettem, és rendkívül boldog voltam, hogy ez végre nem lett ronda! Nem is túl különleges, de nekem már az is nagy öröm, hogy valahogy kinéz :)


Az külön történet, ahogy a kis egyéves nézett ki evés után, de a képéről a vigyort még a víz sem mosta le, szóval nagyon-nagyon megérte!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése